Pataki Balázst, könyvünk szerzőjét kétéves korában a vassurányi faluvégen lelték meg szülei, mert elszökött otthonról, hogy gyönyörködhessen a 12 km-re fekvő Szombathelyen látható, díszes kumet szerszámba fogott, hatalmas, hidegvérű lovak látványában. A lovak iránti vonzalma azóta is töretlen. 1966 óta aktív résztvevője a magyar lovaséletnek. Volt méngondozó, technikus, agrármérnök, lótenyésztési felügyelő, kutató, tenyésztésszervező, versenybíró, egyetemi oktató. Bejárta az ország különböző tájait (Nyugat-Dunántúl, Észak-Magyarország, Tiszántúl, Közép-Dunántúl), és tanulmányozta a különböző fogatolási módokat, a korabeli paraszti gazdálkodás helyi sajátosságait. 1968 óta a Hortobágyi Lovasnapok, 1970 óta az Országos Mezőgazdasági Kiállítások lovasprogramja lebonyolításában támaszkodnak szakértelmére, valamint sok más lovasrendezvény szervezésében is.

Könyvében több mint negyven év tapasztalatát összegzi, hogy segítséget nyújtson azoknak, akik az eredeti forráshoz visszanyúlva, méltó módon szeretnék megőrizni lovas hagyományainkat. Ehhez röviden bemutatja a magyarság pásztorkultúráját, részletesen a népi fogatokat, a kordék, taligák, kocsik, szekerek funkcióját, tájanként változó stílusjegyeit. A kiegészítő felszerelési tárgyak használatához, ápolásához, tárolásához és a hagyományőrző rendezvényeken való illő megjelenéshez is ad ötleteket.