A SÓ NEM CSUPÁN ÍZLETES CSEMEGE

A konyhasó 39 százalékban nátriumot és 61 százalékban kloridot tartalmaz. Mindkét ásvány nélkülözhetetlen a szervezet vízháztartásának egyensúlyban tartásához, az idegrendszer és az izomzat megfelelő működéséhez.

A természetes takarmányok, mint például a legelő füve, csupán csekély mennyiségű nátriumot tartalmaznak, gyakran 0,1 százaléknál is kevesebbet. A gyártók a tápokat és müzliket ezért általában 0,5-1 százaléknyi nátrium-kloriddal egészítik ki.

A lovak a sót azonban magában is előszeretettel fogyasztják. A lótartók a legegyszerűbben nyalósó tömbök kihelyezésével biztosíthatják lovaik megfelelő sóellátását. A nyalósó tehát nem egy apró luxus, hanem a lótartás és -takarmányozás szerves része.

A sóhiányban szenvedő lovak minden lehetőséget megragadnak, hogy sóhoz jussanak, ezért minden tárgyat – legyen az fa, vagy kő -, amelyen a só legkisebb nyomait megérzik, nyalni kezdik. A föld fogyasztása vagy a fák kérgének rágcsálása is a sóhiány egyértelmű jelei lehetnek. Amennyiben ilyen viselkedést tapasztalunk lovunknál, először is a nátrium-klorid megfelelő adagolási arányát kell megvizsgálni. Ha valóban sóhiányról van szó és a sószükségletet nem pótoljuk, étvágytalanság, súlyveszteség, gyengeség és kiszáradás léphet fel.

A szabadon élő lovak szervezete képes a nátrium-klorid mennyiségét szabályozni, de az ember mellett élő lovak számára a sót ad libitum rendelkezésre kell bocsátani. Azon lovaknál különös figyelmet kell fordítani a megfelelő sómennyiség biztosítására, akik rendszeres munkában vannak és ezáltal sokat izzadnak.