PATAISKOLA - 4. RÉSZ

Persze súlyosabb problémák esetén csak fokozatosan lehet megfelelő eredményt elérni, akár négy-öt patkolás is szükséges a korrigáláshoz. Viszont a probléma előidézéséhez akár egyetlen rossz pataszabályozás illetve patkolás is elég. S hogy milyen "típushibákat" követnek el sokan, akik patkolókovácsnak mondják magukat, de előbb cselekszenek és még azután sem gondolkodnak? Nos, most ezekből gyűjtöttünk össze néhány esetet.

A patkolás célja, hogy védjük a patát - a rossz patkolási technika viszont ennek épp az ellenkezőjét eredményezi, vagyis ilyenkor jobban jártunk volna (és főleg a lovunk!), ha inkább mégsem tetetünk patkót a lábára.
De már a pataszabályozás során is komoly hibákat követhet el a kovács, ha nincs tisztában a ló anatómiai sajátosságaival. És sajnos még ma is sokan dolgoznak úgy, hogy ehhez semminemű előképzettségük nincs, és minden patát gondolkodás nélkül, egyfajta "sablon" szerint szabályoznak, óriási károkat okozva ezzel.

Az ujjtengely állását is figyelembe kell vennie a kovácsnak a pataszabályozás során, hiszen a patát a csüdcsont síkjához kell igazítania - a ló csak ekkor tud egészségesen és kellemesen mozogni. Ellenkező esetben, vagyis ha a pata a csüdcsont síkjától eltér, azt előrefelé megtört ujjtengelynek nevezzük. Vagyis ez azt jelenti, hogy a csüdcsont síkjától a pata előrefelé megtörik, mert a hegyfali rész túl hosszú, illetve a saroktámasz túl kevés.

A szegcsonkok rossz meghúzása a patkoláskor gyakran előforduló hiba. A szegcsonk meghúzásához az úgynevezett szeghúzó fogót használjuk. Ez a szerszám azonban helytelen használat esetén komoly bajok forrása is lehet! Hogy hogyan? Ha a szeghúzó fogóval a kovács a munka befejezésekor a szegcsonkokat túlzottan felfelé húzza, azzal lyukat képez a pata falán. Ezeken az apró lyukakon keresztül aztán a trágyalé és minden egyéb szennyeződés bejuthat a pata belsejébe, ami komoly problémákhoz vezethet.

A pata beszegése a pata egészséges ellenálló képességét csökkenti. A "beszegés" általában úgy történik, hogy a pataszabályozás végén a patát bakra helyezik, és a kovács fölülről levékonyítja reszelővel az oldalfali szarut. Ezzel tulajdonképpen "kihegyezi" a hordozószélt. A hegyfali részt és az oldalfalakat egyrészt elvékonyítja, másrészt túl hosszúra hagyja. Ezáltal súlyeltolásnál erőhatás éri a szarutokot és feszíti azt. A hegyfali rész ettől tépődik, és a következő pataszabályozáskor láthatjuk a bevérzések nyomát is a patában.
Természetesen rövidíteni lehet a patát - azaz a patkó kápájának helyét kialakítani -, mert ezzel még nem vékonyítjuk el a szarufalat, de a patát beszegni nem szabad, mivel az oldalfali szaru elvékonyításával a szarufal ellenálló képessége vész el.

Ha valaki egyedül dolgozik, azaz nem egy segítő (úgynevezett lábfogó ember) kezében van a ló patája felemelve, hogy a kovács szemből, kényelmesen férjen hozzá a patához, akkor nem a valóságnak megfelelő képet látja a pata alakításához. Ahhoz ugyanis, hogy az egyedül dolgozó kovács megfelelőképp hozzáférjen a patához, túlzottan ki kell húznia a ló lábát oldalirányban. Így nem azt látja, amit kellene - és ez különösen igaz azon az oldalon, ami ráadásul nem is esik kézre, azaz jobbkezeseknek a bal, balkezesnek a jobb végtagot kell még erőszakoltabban oldalirányban kihúzniuk.
A patának ez a természetellenes kihúzása a pataszabályozás alatt azt eredményezi, hogy a kovács a pata szaruját a két oldalon nem egyforma mértékben szedi el - az eltérés akár az 1 cm-t is elérheti, ami egy pata esetében (amelynek a teljes hordozószél mentén egyenletesen kellene feküdnie a talajra) rettenetesen nagy különbség! Ha a pata két oldalfala között ekkora az eltérés, ez megváltoztatja a terhelési viszonyokat is, és visszahat a pataízületre. A pata ízületi folyadéka rendellenes mennyiségben kezd termelődni, és a probléma akár porcleválását is eredményezhet.

Ha a saroktámaszból túl sokat szedett el a kovács, ez jól látható, ha belenézünk a csüdcsont síkjába (amellyel normális esetben a patának egyeznie kellene). Ha a saroktámaszból túl sokat vett el a kovács, akkor ezzel azt idézi elő, hogy a felületes és mély ujjhajlító ín feszül. Az inak feszülése következtében az ínhüvely az oldalfalhoz nyomódik, és állandó dörzsölődésnek van kitéve. Emiatt pedig akár ínhüvelygyulladás is kialakulhat.

A hibák kijavítása gyakran csak hosszú idő alatt lehetséges, ha egyáltalán helyrehozható még teljes mértékben a hiba. Ezalatt a lónak sok pihenésre van szüksége, és minimálisra kell csökkenteni a terhelést. Vagyis jól gondoljuk meg, kire bízzuk lovunk lábainak ápolását, és semmiképp se próbálkozzunk a házilagos pataszabályozással. Hiszen itt is igaz: sokkal könnyebb a bajt megelőzni, mint gyógyítani!

A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2002. januári számában.